Inspirációk - avagy ki is szerkeszti ezt a blogot?

Miért is kezdtem a blogot?
Hogy őszinte legyek annyira nem is tudom. Unatkoztam és egyszer csak az eszembe ötlött, hogy milyen fáin is lenne bloggerkedni eggyet, de azt soha nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Az egész családomban én vagyok az, aki szeret is olvasni, és akinek ideje is van olvasni. A szüleimnek nncs nagyon ideje, a nővérem pedig inkább meghalna, mint, hogy egy könyvet is kezébe vegyen, ha nem kötelező.  Szóval hát nem nagyon tudom megosztani senkivel sem a véleményemet a könyvekről, úgyhogy eldöntöttem kezdek egy blogot, és megosztom a nyilvánossággal, vagyis inkább azokkal, akiket érdekel, és elolvassák. Magamból indultam ki, mert én is olvasok ám blogokat.
Elkezdeni volt persze a legnehezebb, sokszor nekiláttam aztán, úgy gondoltam, hogy hagyjuk a francba az egészet, inkább nem kezdem el, mert úgyis abba fogom hagyni, és csak nevetni fognak rajtam. Aztán valahogy mégis elkezdtem, és persze korántsem vagyok annyira lelkes és szorgalmas, mint kéne, de legalább még nem adtam fel, ami nagyon nagy eredmény nélam.

Műfajok?
Erre a kérdésre nekem nagyon nehéz válaszolni, ugyanis mindig más tetszik. Olyan ez, mint a legtöbbeknek a kedvenc szám. Mindig más tetszik meg. Úgyhogy én nyitott vagyok mindenre, bátran lehet ajánlani nekem bármit. És akinek Fanficje van, az is küldje, de szaporán, mert nagyon kiváncsi vagyok.:)))))

Lehet-e következtetni a személyiségre az olvasott könyvek alapján?
Erre nagyon nehéz válaszolni. Szerintem igen is meg nem is. Ha mondjuk elmegyek egy könyvesboltba anélkül, hogy tudnám, hogy mit akarok, és csak random válogatok könyveket, akkor semmiképpen sem, mert lehet, hogy csak a borítója alapján veszek meg egy könyvet, vagy mert megtetszik a fülszövege, amit mellesleg gyűlölök, és üldözök, mert szerintem olyan szörnyűségeseket tudnak írni, hogy az már botrány. Például olvasta valaki a Twilight vagy a Csontváros fülszövegét? Én azért nem olvastam el egy csomó ideig egyiket sem, mert a Twilight fülszövge alapján azt gondoltam, hogy egy szexmániás őrült írta, és a Csontvárosé alapján pedig azt, hogy az egész lezüllött teletetovált, piercinges, drogozós alkeszekről fog szólni. Egy szóval: Ne bízzatok a fülszövegekben, mert miután elolvastam a köyveket, először meg tudtam volna fojtani azokat akik a fülszöveget írták, atán egy idő után ez több napos röhögőgörcsbe csapott át.
A másik dolog, amiért nemet kell mondanom, az az, hogy rengetegszer van olyan, hogy az ember a könyv elolvasásától válik más emberré, jó általában csak kicsit változik, de akkor is utólag lehet azt mondani, hogy az amit olvas, de ugyanaz van, mint a random vásárlásnál, hogy amikor a kezébe vette a könyvet a könyvesboltban, vagy amikor eldöntötte, hogy elolvassa, akkor még fogalma sem volt róla, hogy ekkora hatással lesz rá a könyv. Najó ebbe most rendesen belekavarodtam. Szóval! Amit mondani akarok, az az, hogy amikor meglátunk valakit a könyvesboltban egy olyan könyvvel a kezében amit már olvastunk és tetszett, akkor abból nem lehet arra következtetni, hogy a személy a lelkitársunk, meg, hogy biztosan barátok lennénk, mert ő még nem olvasta, és attól, hogy nekünk tetszett neki nem biztos, hogy fog, mert szerencsére mindenki másmilyen.
Másrészről viszont vannak olyan esetek amikor lehet. Ha például valaki egy könyvkritika alapján vesz meg egy könyvet, akkor az alapján meg lehet mondani, hogy mi érdekli, és, hogy milyen területeken mozog, de ezt nem tudjuk eldönteni, akkor amikor meglátunk valakit a könyvesboltban. az már teljesen más tészta, ha valaki mondjuk a metrón állva is olvas, és elesik, mert a kapaszkodó helyett a könyvet fogja. Akkor meg tudjuk mondani, hogy miféle ember, legalábbis az érdeklődési körét mindenképpen.
Könyvek, amik nagy hatással voltak rám:
Hiszek benne, hogy minden könyv amit elolvasunk, minden film amit megnézünk, és minden ember akit megismerünk hatással van ránk, és megváltoztat minket, ha csak egy nagyon picit is. Lehet, hogy ez a változás nem lesz látható, vagy érezhető mások számára, lehet, hogy még mi sem fogjuk azonnal észrevenni, de valami biztosan meg fog változni bennünk. Egy kicsiny darabka valahol mélyen, és ez a változás később biztos, hogy ki fog ütközni.
A könyvek amelyek engem leginkább megérintettek, és megváltoztattak:
Lauren Oliver - Before I Fall
A könyv nagyrészét végigsírtam, és nagyon szomorú voltam utána, de miután elolvastam az egész családom látta, hogy megváltoztam. Ez a könyv egy nevetségesen egyszerű cselekmény hétszeri megismétléséből csinál olyan dolgot ami leírhatatlan. Egyszerűen ha most rágondolok is kiráz a hideg. A könyvért egyébként iszonyat hálás vagyok, mert jobb emberré tett. Észrevetette velem, hogy mennyi csodát tartogat a világ, és azt, hogy az élet értékes, és nem arra van, hogy elvesztegessük. Rájöttem, hogy nem szabad bántani másokat, ( bár eddig se volt a szokásom ) mert egyik nap majd fölébredünk, és rájövünk, hogy mennyire nem volt értelme fájdalmat okozni valamiért amire valószínűleg nem is fogunk emlékezni, vagy ami még rosszabb: a hecc kedvéért. Mindazonáltal, hogy nagyon szomorú, én boldogabb ember lettem tőle, úgyhogy nagyon ajánlom mindenkinek!
Kate Morton - Felszáll a Köd
Erről a könyvről ugyanazt tudnám elmondani, mint a Before I Fall-ról. Hogy mindazonáltal, hogy nagyon szomorú, és, hogy ezt is végigsírtam, ez is jobb emberré tett. Amit még hozzá tennék az az, hogy megtanultam, hogy nem szabad elhamarkodott döntéseket hozni, mert nagyon megbánhatjuk őket, és az életünkbe is kerülhetnek.
Milyen könyvet írnék?
Nehéz kérdés. Mint az elején említettem, nem vagyok egy kitartó alkat. De mindazonáltal a könyvírás mindig is nagyon vonzott. Már kisiskolás koromban is azon gondolkoztam, hogy majd írok egy szép könyvet, és majd mindenkinek tetszeni fog, és majd a tévében fogok mesedélutánt tartani STB. Azóta ez nem változott meg, csupán annyiban, hogy nem igazán vonz már a TV-s mesedélutántartás ötlete:) Sokszor elkezdtem könyvet írni különbötő témákról, és rengeteg ötlet van a fejemben, csak éppen sosincs türelmem leírni őket. Mindig megvan a fejemben a story nagy lépéseinek vázlata, de a körülmények felvázolásánál leblokkolok, és rájövök, hogy nekem ehhez nincs kedvem.
De ettől eltekintve természetesen mindenképpen meg szeretném írni egyszer a saját könyvemet, csak ahhoz előbb le kell, hogy csillapodjak egy kicsit, és nem szabad elunnom magam. A könyv természetesen Fantasy lesz, tele csavarokkal, mert én sose bírok lenyugodni:)))))