Luren Oliver - Before I fall

Honnan hallottam róla?
Nézegettem könyvelőzeteseket, és ezé annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, hogy muszáj lesz elolvasnom:)
5/5
Miért?
Bizonyos szempontból ez volt az egyik legjobb könyv, amelyet valaha olvastam, viszont voltak benne olyan részek, amik nagyon nem tetszettek, DE ami nekem mindennél fontosabb, mindennek megvolt a maga oka, a jelentése és minden. Semmi nyitott kérdés nem maradt, egyik résznél sem éreztem azt, hogy na akkor ez most miért is kellett ide, és egyetlen olyan mondat sem volt ami csak azért volt ott, mert az írónak éppen ez jutott eszébe, de amúgy teljesen kihagyható lett volna. Félreértés ne essen vannak benne olyan részek, amelyek csak a gondolatait írják le a halálról mindenféle kerítés nélkül. Csak azt, hogy szerinte milyen érzés lesz, hogy mit fog látni közben stb. Ezek külön dőlten is vannak szedve, és szerintem nélkülük a könyv fele annyit sem érne, mint amennyit így ér.
A másik dolog ami nagyon fontos egy könyvnél, és itt megvan teljesen, az a katarziss. Folyamatosan éreztem. Elolvastam az első napot leíró felyezetet, és azt éreztem, hogy valószínűleg mindenki ilyen életről álmodik. Aztán ahogy egyre tovább és tovább haladtam a regényben észrevettem a hiányosságokat Sam életében, és észrevettem, hogy egyáltalán nem lehet annyira jó, hogy biztos, hogy egyáltalán nem boldog. És végig éreztem amit ő érez.
Észrevettem magamon, hogy amikor nem olvasok, akkor gondolkodok. Olyan kérdésekről, amik eddig meg sem fordultak a fejemben, amikkel ebben a regényben találkoztam, és felébresztették bennem a kiváncsiságot, hogy igen vajon mi is lenne ha...?
Ami legjobban tetszett, az az volt, hogy a végén amikor befelyeztem vettem csak észre, hogy tényleg mekkorát változott Sam ( a főhős ) 7 nap alatt, vagyis, hogy jobban mondjam egy nap alatt, amit 7szer újraélt. Nagyon jó volt látni, hogy miből mi lett, akkor is, ha a szívem szakadt meg, annyira sajnáltam a végén. ( nem mondom el miért, tessék elolvasni!!!:))))) )
Oldalszám: 341
Ami különösen tetszett: Az érzések, hogy én is éreztem. és tudtam, hogy Sam hogy érezhet, és, hogy az utolsó felyezetet annyira gyönyörűen írta le, amikor mindentől búcsút vett, hogy végig sírtam rajta.
Ami nem tetszett: Nem nagyon jelentős dolog, csak egy pici baki, ami semmit nem von le az értékéből. Az, hogy olyan néha mintha Samnek tudathasadása lenne néha. Beszél valakivel és Oliver bevág egy ilyen mondatot, hogy „ Hirtelen elfelejtettem, hogy mit akartam mondani.” vagy „ Hirtelen nem tudtam mit mondani” stb. tel van ilyenekkel a regény ami egy picit zavaró, mert amúgy annyira lehet azonosulni Sammel, hogy én is cikin éreztem magam, és komolyan elpirultam miközben olvastam.
Sírós?: Igen, nagyon is!!!! Most is majdnem sírok, amikor rágondolok:')