Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi - Kezdet

Honnan akadtam rá?
Nagy sláger mostanában, mindenki ezt olvassa, és már kicsit elegem volt, hogy fogalmam sincs, hogy ki az a Cortez.:D
5/5
Miért?
Olyan könyvet kerestem a szünetre, ami boldog, jó kedvem lesz tőle és nincs benne semmiféle természetfeletti lény. Na nem mintha már nem szeretném a fantasyt, csak így az év végén már kicsit fáradtnak éreztem magamat.
Ez a könyv teljesen tökéletes volt erre a célra.
Főhősünk, Reni egy 14 éves lány, aki a könyv kezdetén elköltözik, és elkezd járni a Szent Johanna Gimibe. Reni teljesen átlagos ( vagy az alatti ) nincsenek és soha nem is voltak barátai, állandóan olvas, és egyáltalán nem érdeklik a fiúk.
Minden megváltozik, amikor gimnazista lesz. Lesznek barátai, sőt azt is mondhatjuk, hogy az egész osztálya szeretni fogja, és beleszeret az osztály legmenőbb és leghelyesebb fiújába, Cortezbe ( csak becenév )
A könyv egyébként Reni naplója teljes egészében, és valószínűleg azért tetszik mindenkinek annyira, mert teljesen feleleveníti mindenkiben a korai éveket. Amikor még nem kellett annyit tanulni, állandóan a barátokkal voltunk, jókat nevettünk az osztálytársaink viccein, és bakiin az iskolában vagy éppen tanároat figuráztunk ki és természetesen nagy szerelemben voltunk.
Ami még emel rajta, az az, hogy egyáltalán nem valóságszerű. Minden jellem el van túlozva, és mindegyik szereplő egy fajta ember csoportot képvisel.
Van az okos, de nagyon nem népszerű kissé lúzer Reni, van az okos fiú Arnold, aki nem népszerű, de nem is akar az lenni. Kívülről fújja a római jogot, és egyenesben idéz Shakespeare-t. Van a nagyon buta, de aranyos Virág, akinek a butasága iszonyatosan el van túlozva. Vannak a fiúk akik között vannak a technikai zsenik, vannak a deszkások és menők, van a gazdag gyerek akit minden reggel sötétített Mercivel hoznak uliba és headsettel járkál és azon „tárgyal” mindig, van az idegesítően maximalista és bunkó Kinga és ott vannak a tanárok.
A lényeg az, hogy elveszel a könyv világában, mert a jellemkomikum erősen jelen van végig, és az írónő általában ezt övezi a helyzetkomikummal.
Rengetegszer a hasamat fogtam annyira röhögtem, és észre sem vettem és már el is olvastam 200 oldalt, időközben lement a Nap sőt már éjfél is elmúlt, de annyira jól szórakoztam, hogy nem bírtam letenni.
Kinek ajánlom?
Aki szeretne egy kicsit elmenekülni, vagy csak szeretne valamit olvasni, amivel nem kell megszenvednie. A saját testvérem példáján láttam, aki gyűlöl minden könyvet, hogy még ő is szívesen olvasta, pedig őt még az Alkonyatra sem könnyen lehetett rávenni.