Ally Condie - Matched

Honnan hallottam róla?
Keresgéltem az interneten, és találtam egy oldalt, ahol azt ünnepelték, hogy megjelent a második része, és ecsetelték, hogy mennire jó, úgyhogy gondoltam elolvasom, ha nekik ennyire tetszik.
5/5
Miért?
Az ötlet zseniális, a kivitelezés úgyszintén.:) Van egy világunk, amely a mostani után következik. Ez a világ egészségügy szempontjából például sokkal jobb, mint a mostani, de nem élnek benne normális emberek. Akik ott élnek fizikailag emberek, de engedik, hogy a vezetés rájuk telepedjen, meghozzon mineden döntést helyettük, hogy mit egyenek, mennyit és mikor, hogy mi legyen a munkájuk, hogy kit szeressenek. Senkinek nem lehet szabad akarata, mindegy mi történik. A főszereplőnk szentül hisz benne, hogy a rendszer tökéletes, hogy mindig működik, és megkérdőjelezhetetlen. Az embereknek megmondják, hogy ki lesz a párjuk a tizenhetedik születésnapjuk után. Cassia a főhősünk is megkapja a párját, aki történetesen a legjobb barátja lesz Xander. Először nagyon boldog, de amikor hazamegy és meg akarja nézni a kis kártyáját amit kapott Xander információival, nem Xander, hanem egy másik fiú képe jelenik meg, akit szintén ismer.
Aztán végül megmondják, Cassiának, hogy tévedés volt, és, hogy Xander a párja, de már túl késő, mert már elkezdett érdeklődni a másik fiú, Ky után.
Cassia az elején szentül hisz a társadalomban, semmiben sem kételkedik vele kapcsolatban, és úgy gondolja, hogy minden tökéletes lesz az életében, mert a társadalom sosem hibázik. Végül ebből a szerelem rázza ki, amit sajnos nem a társadalom által neki szánt Xander iránt táplál, hanem Ky iránt. A szerelem nagyon szépen le van írva, nagyon vonzónak találtam Ky karakterét, és az is nagyon tetszett, ahogy Cassia végletes, tipikus lakosból, hogyan változott át teljesen Ky hatására.
Miközben olvastam, rengetegszer éreztem azt, hogy ezt nem hiszem el miért nem csinálod ezt vagy azt, aztán rá kellett jönnöm, hogy azért nem, mert nem lehet. A társadalom egy tökéletes világnak tűnik fel az elején. Minden egyenlő, midenkinek megmondják, hogy ki lesz a párja, és, hogy hol fog dolgozni, 17 évesen, és mindenki meghal 80 évesen. Azt gondoltam az elején, hogy na akkor ez fair. Végülis én utálnám, de ha mindenkinek ez lenne, és soha nem is ismertem volna jobbat, akkor nem lehetne vele nagyobb bajom. Aztán Condie nagyon jól belevitt olyan szituációkba, amikor rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem fair, és egyáltalán nem jó, és igenis attól még, hogy az emberek soha nem ismertek jobbat, tudhatják, hogy milyen lenne, vagyis aki egy kicsit is gondolkozik, az rájöhet.
Igen a világuk egy szempontból tökéletes. Nincsenek betegségek, nincsenek nagyon kövér emberek, mert mindenki azt eszi és annyit amennyit neki adnak. DE minden korlátozva van. A kultúrában minden számát lecsökkentették 100ra, mert, hogy senki nem tud annál többet befogadni, az életben minden döntést elvesznek az emberektől, és pontosan ez volt az, amikor rájöttem, hogy ez anniyra nem érné meg! Az emberek gyakorlatilag a személyiségüket áldozzák fel azért, hogy élhessék ezt a „tökéletes” életet. Annyra jól le van írva, hogy teljesen meg vagyok botránkozva az egészen.
Ami nagyon tetszett:
A karakterek. Senki sem volt felszínes, és bá nagyon egyértelmű volt, hogy Cassia kit fog választani a szerelmi háromszögben, Xandert is megszerettem miközben olvastam.
A rendszer! Annyira felháborító! Nagyon értem a motivációit az embereknek.
A szerelmi szál:)))))
A művészet jelentősége, hogy a szereplők úgy rejtgették a verseket, mint mostanság a kokaint. Ha valaki megtalálja, akkor vége midennek. Ez nagyon tetszett. Iszonyatosan feláborított, hogy nem lehet  olvasni, csak ugyanazt a 100 verset meg könyvet állandóan, mert én folyamatosan olvasok. El se tudnám képzeli, hogy csak 100 könyv legyen.
Ami nem tetszett:
Kevés van, csupán két kicsi dolog, amik egyáltalán nem vonnak le az értékéből.
1: A leges leges legeleje. Az a repülős cuccos. Az nagyon nem tetszett. Amikor elkezdtem olvasni néztem, hogy WTF????
2: A nevek. Tudom, hogy disztópia meg minden,de ezek különösen ronda nevek voltak.
Úgy általában az egészről:
Elgondolkozatató regény volt, és itt is megvoltak a második jelentések, és az okok, hogy mi miért van leírva, ami nekem nagyon nagyon fontos. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert szórakoztató, letehetetlen, és aki nincs momentán megelégedve a világgal az sürgősen olvassa el, és rá fog jönni, hogy meniyre jó dolgunk van.:)