Cassandra Clare - Clockwork Angel

Honnan hallottam róla?
Nagy Cassandra Clare rajongó vagyok, és bele voltam betegedve, hogy nem jelenik meg a MI következő része csak jövőre, úgyhogy gondoltam amíg várakozok legalább ezt elolvasom.
6/5
Miért?
A MI olvasása után, mindenki magamat is beleértve valami olyasmit várt, mint azok a könyvek. Olyan szerelmi szálat, ami a könyv legelejétől egyértelmű, és senki sem kérdőjelezheti meg. Ehelyett valami sokkal bonyolultabbat, valami sokkal titokzatosabbat kaptunk.
Az első dolog ami azonnal mássá teszi az egészet, az az, hogy kicsit kevesebb, mint 150 évvel játszódik hamarabb. Ismerjük valamennyire azt a világot, tudjuk, hogy akkor mi volt. Sokkal korlátozottabbak voltak az emberek, így a szerelmi szál sem bontakozhat ki annyira, mint a MI-ben. A másik dolog, hogy itt szintén egyértelmű, hogy kit fog választani a főhősünk, de nem annyra, mint a MI-ben. Főhősünk Tessa Will Herondalehez vonzódik, és valószínűleg a legtöbb ember is, aki olvassa a könyvet, de sokkal erősebb ellenfelet kapunk itt, mint Simon volt. Annak idején a Simon-Clary kapcsolat olvasásakor legszívesebben sírva fakadtam volna, és elkezdtem volna ugrálni a könyvön, de itt semmi ilyet nem éreztem. Jam, a „harmadik” ember:D sokkal jobbfejebb, mint Simon, és menőbb is. Míg Will arrogáns, de annál jobbképűbb, Jam nagyon kedves, és nem is csúnya. Jamet Clare úgy írja le, hogy ezüstös színei vannak, ezüst a haja, meg a szeme... Ez nekem kicsit Jacet juttatta eszembe, mármint olyan volt, mintha az ellentéte lenne Jam. Külsejében, és jellemében is. Kiváncsi vagyok, hogy ezzel mit fog kezdeni Clare.
Úgy egészében azért, annyira kibontakozott a szerelmi szál, hogy kaptunk egy pár csókjelenetet, és Will meg is mentette Tessát a végén, és egy pillanatra leengedte a falakat maga körül. Ezt nagyon szeretem Clareben, hogy a karakterei ha bunkón viselkednek, az nem azért van, mert alapból bunkók, és ezt mindig meg is mutatja.
Egészében érdemes elolvasni!:)))))
H.

Harry Potter és a Halál Ereklyéi part II

Na ki látta a legújabb HP filmet???
Rengeteg visszajelzést kaptam, és sajnos a nagyrészük negatív volt. Én személy szerint fanatikus vagyok, már többször megnéztem moziban, és nagyon tetszett. Najó kivéve az epilógus, de nem baj. Egy kis szépséghiba kell!:D
Najó szóval nekem körülbelül a negyedik rész óta a filmekben nem Harry karaktere a legszimpatikusabb. Lehet, hogy ez csak a barátaim hatása, de valahogy nem csípem annyira attól függetlnül, hogy a könyvekben nagyon is szeretem. Itt sem utálom félreértés ne essék, de valahogy nem a kedvencem.
A filmben nagyon szeretem Nevillet. Olyan aranyos, hogy olyan kis szerencsétlen, de mégis van szíve:))))) Aztán Drako Melfoy!!!! Ghrrrrrrr!!!!!! Nem a színész tetszik!!!! Nekem nem igazán jön be, ha egy fiúnak hidrogénezve van a haja, de valahogy ő nagyon vicces. Nem a beszólásai, hanem az, hogy adja a nagyfiút, de közben folyton mefutamodik! Aztán bár utálom, de nagyon jókat tudok nevetni Voldemorton! Nektek melyik rész tetszett legjobban????
A mostani filmben volt egy olyan mozzanata, amikor annyira röhögtünk, hogy ki akartak küldeni a moziból:DDDDD
Harry Potter is dead!!!! YE-HE-HE!!!!
Ismerős????:D

Na midegy egyszóval jókat tudtam nevetni ezen a filmen is. Régebben a nővéremmel néztem őket, amikor még mindeketten kisebbek voltunk és szemüvegesek:D És mindig a félelmetes részeknél lekaptuk a szemüvegünket, mondván ha nem látjuk, nem félünk:D Így visszagondolva ez is eléggé vicces:DDDDDDDDDD Aztán ami még nagyon tetszik a filmekkel kapcsolatban az a látványtechnika!!!!! Annyira szépen meg van csinálva, hogy egyszer sem mondtam azt, hogy na látod? Ez is számítógéppel van megcsinálva:DDD Szóval nagy általánosságban mindenkinek ajánlom! Még azoknak is akik teljesen film-ellenesek, és csak a köyvet szeretik. Szerintem nagyon szórakoztató a film, úgyhogy ha mást nem is, akkor egy jót lehet rajta nevetni!!!:DDDD

Kis csúszásban vagyok!!!!!:SSSSS

Az történt, hogy elmentem egy kis időre itthonról, de a könyveimet nem vittem magammal, nem tudom milyen októl vezérlve. Így csúszni fogok egy kicsit a bejegyzésekkel, de addig is felrakok egy pár régit, és irogatok olyasmiket, amik remélhetőleg mindenkit érdekelnek:))))))
H.

Ally Condie - Matched

Honnan hallottam róla?
Keresgéltem az interneten, és találtam egy oldalt, ahol azt ünnepelték, hogy megjelent a második része, és ecsetelték, hogy mennire jó, úgyhogy gondoltam elolvasom, ha nekik ennyire tetszik.
5/5
Miért?
Az ötlet zseniális, a kivitelezés úgyszintén.:) Van egy világunk, amely a mostani után következik. Ez a világ egészségügy szempontjából például sokkal jobb, mint a mostani, de nem élnek benne normális emberek. Akik ott élnek fizikailag emberek, de engedik, hogy a vezetés rájuk telepedjen, meghozzon mineden döntést helyettük, hogy mit egyenek, mennyit és mikor, hogy mi legyen a munkájuk, hogy kit szeressenek. Senkinek nem lehet szabad akarata, mindegy mi történik. A főszereplőnk szentül hisz benne, hogy a rendszer tökéletes, hogy mindig működik, és megkérdőjelezhetetlen. Az embereknek megmondják, hogy ki lesz a párjuk a tizenhetedik születésnapjuk után. Cassia a főhősünk is megkapja a párját, aki történetesen a legjobb barátja lesz Xander. Először nagyon boldog, de amikor hazamegy és meg akarja nézni a kis kártyáját amit kapott Xander információival, nem Xander, hanem egy másik fiú képe jelenik meg, akit szintén ismer.
Aztán végül megmondják, Cassiának, hogy tévedés volt, és, hogy Xander a párja, de már túl késő, mert már elkezdett érdeklődni a másik fiú, Ky után.
Cassia az elején szentül hisz a társadalomban, semmiben sem kételkedik vele kapcsolatban, és úgy gondolja, hogy minden tökéletes lesz az életében, mert a társadalom sosem hibázik. Végül ebből a szerelem rázza ki, amit sajnos nem a társadalom által neki szánt Xander iránt táplál, hanem Ky iránt. A szerelem nagyon szépen le van írva, nagyon vonzónak találtam Ky karakterét, és az is nagyon tetszett, ahogy Cassia végletes, tipikus lakosból, hogyan változott át teljesen Ky hatására.
Miközben olvastam, rengetegszer éreztem azt, hogy ezt nem hiszem el miért nem csinálod ezt vagy azt, aztán rá kellett jönnöm, hogy azért nem, mert nem lehet. A társadalom egy tökéletes világnak tűnik fel az elején. Minden egyenlő, midenkinek megmondják, hogy ki lesz a párja, és, hogy hol fog dolgozni, 17 évesen, és mindenki meghal 80 évesen. Azt gondoltam az elején, hogy na akkor ez fair. Végülis én utálnám, de ha mindenkinek ez lenne, és soha nem is ismertem volna jobbat, akkor nem lehetne vele nagyobb bajom. Aztán Condie nagyon jól belevitt olyan szituációkba, amikor rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem fair, és egyáltalán nem jó, és igenis attól még, hogy az emberek soha nem ismertek jobbat, tudhatják, hogy milyen lenne, vagyis aki egy kicsit is gondolkozik, az rájöhet.
Igen a világuk egy szempontból tökéletes. Nincsenek betegségek, nincsenek nagyon kövér emberek, mert mindenki azt eszi és annyit amennyit neki adnak. DE minden korlátozva van. A kultúrában minden számát lecsökkentették 100ra, mert, hogy senki nem tud annál többet befogadni, az életben minden döntést elvesznek az emberektől, és pontosan ez volt az, amikor rájöttem, hogy ez anniyra nem érné meg! Az emberek gyakorlatilag a személyiségüket áldozzák fel azért, hogy élhessék ezt a „tökéletes” életet. Annyra jól le van írva, hogy teljesen meg vagyok botránkozva az egészen.
Ami nagyon tetszett:
A karakterek. Senki sem volt felszínes, és bá nagyon egyértelmű volt, hogy Cassia kit fog választani a szerelmi háromszögben, Xandert is megszerettem miközben olvastam.
A rendszer! Annyira felháborító! Nagyon értem a motivációit az embereknek.
A szerelmi szál:)))))
A művészet jelentősége, hogy a szereplők úgy rejtgették a verseket, mint mostanság a kokaint. Ha valaki megtalálja, akkor vége midennek. Ez nagyon tetszett. Iszonyatosan feláborított, hogy nem lehet  olvasni, csak ugyanazt a 100 verset meg könyvet állandóan, mert én folyamatosan olvasok. El se tudnám képzeli, hogy csak 100 könyv legyen.
Ami nem tetszett:
Kevés van, csupán két kicsi dolog, amik egyáltalán nem vonnak le az értékéből.
1: A leges leges legeleje. Az a repülős cuccos. Az nagyon nem tetszett. Amikor elkezdtem olvasni néztem, hogy WTF????
2: A nevek. Tudom, hogy disztópia meg minden,de ezek különösen ronda nevek voltak.
Úgy általában az egészről:
Elgondolkozatató regény volt, és itt is megvoltak a második jelentések, és az okok, hogy mi miért van leírva, ami nekem nagyon nagyon fontos. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert szórakoztató, letehetetlen, és aki nincs momentán megelégedve a világgal az sürgősen olvassa el, és rá fog jönni, hogy meniyre jó dolgunk van.:)

Cassandra Clare - City of Fallen Angels

Honnan hallottam róla?
Nagy Mortal Instuments fan vagyok, így alap volt, hogy azonnal elolvastam, amint a kezembe került:)))
5/5
Miért?
A könyv egészében nagyon tetszett, sokáig a htása alatt voltam, de voltak benne olyan dolgok, amiket Clare túl egyszerűen oldott meg.
A rejtély maga nagyon jó volt, tetszett, az, hogy először Camillere terelte a gyanút, aztán kiderült, hogy egy nála sokkal nagyobb hatalmú ember utasítására gyilkolta meg az árnyvadászokat. A Clary Jace szerelmi szál annyira jól volt megírva, hogy azt el nem bírom mondani. Amikor kiderült, hogy lesz még három része a City of Glass után a soroztnak, elkezdtem félni, hogy akkor most mi lesz Claryvel és Jaceszel. Mármint, hogy a sima, bodog szerelem mind nagyon szép és jó, de nem könyvtéma. Túl egyszerű, és nincs benne semmi akció, ezért szólnak a könyvek és a filmek mindig beteljesíthetetlen szerelemről. Szóval féltem, hogy Clary és Jace az egyik kedvenc szerelmes párom a könyvekből, netán unalmassá válik. De Clare ezt is megoldotta. Jacenek ugyanis démoni hatásra rémálmai lesznek, amikben azt látja, hogy hát khmmm khmmm Claryvel, aztán hirtelen megöli. Ez most így nagyon hülyén hangzik, meg miféle beteg állat ölné meg miközben... de Clare ezt is, mint minden mást annyira jól le tudja írni, hogy megvesszük az ötletet. Aztán vannak azok a részek, amikor Jace leereszti a védvonalat, és beengedi Claryt. Azok voltak a kedvenceim! A sikátorban az esőben, meg az intézetben...8))))))) 
Ami nem tetszett:
Túl egyszerű volt a Lilith ügy megoldása. Egy démon, aki már több mint 2000 éve él meg minden, azt, hogy tudja Simon Lewis, az egész könyv legnagyobb lúzere megölni????????? Ez nagyon nem tetszett nekem. Lilith olyan bizonyos kemény ellenségnek bizonyult, aki nem hal meg semmitől, és akit a végén ugyanúgy, mint Valentinet valaki nagyobb jó fog megölni. Ehelyett Simon. Na ez az ami nagyon nem jött be. A másik a lógóvég. Persze ez Clarenek nagyon jó, hogy olyan véget ad nekünk amivel garantálja, hogy meg fogjuk venni a következő részt, de szerintem ha kicsit kímálné az idegrendszerünket, akkor is megvennénk annyira jó.
Sírós?:
Nem, egyáltalán nem.
Oldalszám: 
400 valamennyi asszem a könyv. Nekem eBookban van meg, az 183.
Várom-e a folytatást?
Iiiiiiigen nagyon nagyon nagyon!!!!!!:)))))))))

Luren Oliver - Before I fall

Honnan hallottam róla?
Nézegettem könyvelőzeteseket, és ezé annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, hogy muszáj lesz elolvasnom:)
5/5
Miért?
Bizonyos szempontból ez volt az egyik legjobb könyv, amelyet valaha olvastam, viszont voltak benne olyan részek, amik nagyon nem tetszettek, DE ami nekem mindennél fontosabb, mindennek megvolt a maga oka, a jelentése és minden. Semmi nyitott kérdés nem maradt, egyik résznél sem éreztem azt, hogy na akkor ez most miért is kellett ide, és egyetlen olyan mondat sem volt ami csak azért volt ott, mert az írónak éppen ez jutott eszébe, de amúgy teljesen kihagyható lett volna. Félreértés ne essen vannak benne olyan részek, amelyek csak a gondolatait írják le a halálról mindenféle kerítés nélkül. Csak azt, hogy szerinte milyen érzés lesz, hogy mit fog látni közben stb. Ezek külön dőlten is vannak szedve, és szerintem nélkülük a könyv fele annyit sem érne, mint amennyit így ér.
A másik dolog ami nagyon fontos egy könyvnél, és itt megvan teljesen, az a katarziss. Folyamatosan éreztem. Elolvastam az első napot leíró felyezetet, és azt éreztem, hogy valószínűleg mindenki ilyen életről álmodik. Aztán ahogy egyre tovább és tovább haladtam a regényben észrevettem a hiányosságokat Sam életében, és észrevettem, hogy egyáltalán nem lehet annyira jó, hogy biztos, hogy egyáltalán nem boldog. És végig éreztem amit ő érez.
Észrevettem magamon, hogy amikor nem olvasok, akkor gondolkodok. Olyan kérdésekről, amik eddig meg sem fordultak a fejemben, amikkel ebben a regényben találkoztam, és felébresztették bennem a kiváncsiságot, hogy igen vajon mi is lenne ha...?
Ami legjobban tetszett, az az volt, hogy a végén amikor befelyeztem vettem csak észre, hogy tényleg mekkorát változott Sam ( a főhős ) 7 nap alatt, vagyis, hogy jobban mondjam egy nap alatt, amit 7szer újraélt. Nagyon jó volt látni, hogy miből mi lett, akkor is, ha a szívem szakadt meg, annyira sajnáltam a végén. ( nem mondom el miért, tessék elolvasni!!!:))))) )
Oldalszám: 341
Ami különösen tetszett: Az érzések, hogy én is éreztem. és tudtam, hogy Sam hogy érezhet, és, hogy az utolsó felyezetet annyira gyönyörűen írta le, amikor mindentől búcsút vett, hogy végig sírtam rajta.
Ami nem tetszett: Nem nagyon jelentős dolog, csak egy pici baki, ami semmit nem von le az értékéből. Az, hogy olyan néha mintha Samnek tudathasadása lenne néha. Beszél valakivel és Oliver bevág egy ilyen mondatot, hogy „ Hirtelen elfelejtettem, hogy mit akartam mondani.” vagy „ Hirtelen nem tudtam mit mondani” stb. tel van ilyenekkel a regény ami egy picit zavaró, mert amúgy annyira lehet azonosulni Sammel, hogy én is cikin éreztem magam, és komolyan elpirultam miközben olvastam.
Sírós?: Igen, nagyon is!!!! Most is majdnem sírok, amikor rágondolok:')

Cassandra Clare - City of Glass

Honnan hallottam róla?
Ha már Csontváros, akkor Hamuváros és ha már Hamuváros, akkor mivel nincs lefordítva City of Glass:))))
6/5
Miért?
Imáááádooooom!!!!!!!! Annyira jó most így nosztalgiázni, és visszagondolni arra a nyárra, amikor olvastam:)))))) Egész Szicíliából nem láttam semmit, mert a fejem bele volt temetve ebbe a könyvbe, de megérte!!!! Egyszerűen nem tudtam letenni!!!! Komolyan mondom. Az első fejezettől kezdve. Clare óta talán egy olyan író könyvét olvastam, aki ugyanilyen jól írna, és az Kate Morton. Na de térjünk vissza a könyvhöz.
A történet elején New Yorkban vagyunk, Jace próbál Simonnal szövetkezni, hogy terelje el Clary figyelmét, és aztán vegye rá, hogy maradjon New Yorkban, amíg ők Idrisben tevékenykednek. Azért van szüksége Simon segítségére, mert Clary ebbe ugye semmi pénzért nem menne bele, mert meg kell találnia Ragnor Fellt egy varázslót, aki meggyógyítja az anyuját, és ez a faszi csak Claryt ismeri fel Jacet nem, ezért kell Clarynek menni. Na, de miközben Jace Simonnal egyeztet, megtámadják az intézetet, Simon megsebesül, és egyetlen lehetőségük van a menekülésre, és az az, hogy elmennek a portálon keresztül, amit Magnus nyitott. Viszont alvilágiakat nem látnak szivesen Idrisben + Simon a napon jár vámpír létére ami mindenkit gyanakvóvá tesz, míg végül le nem csukják, mondván, hogy biztos Valentinenal cimbizik, és tőle kapta a különleges naponjárás képességét kémkedésért cserébe.
Clary viszont meglátja, hogy Jaceék elmentek nélküle és nagyon mérges lesz, ezért a képességeit használva nyit egy újabb portált, és ő is elmegy Lukekal.
Na ennyi legyen elég! Nem akarok Spoilereket írni, mert nagyon szar, ha valaki tudja előre ennek a könyvnek a történetét. Az egyik barátom megkért, hogy meséljem el neki, hogy miről szól, mert ő nem tud angolul ergo nem tudja elolvasni, és most, hogy megjelent mondta, hogy nagyon jó volt, de jobb lett volna, ha nem tudja.:)))
Najó még egy dolog Sebastian!!!! Imáááádom!!!!!
Oldalszám: 492. ( angol!!! magyarról fogalmam sincs )
Amit különösen imádtam: AZ EGÉSZET!!!  Najó, ha nagyon kell mondanom valamit, vagyis inkább valamiket, akkor az a Clary - Jace részek. a Wayland birtokon a füvön, meg amikor együtt alszanak, meg a végén Jace monológjai...:))))) annyira gyönyörűek!!!! És Sebastian!!!! ;)))) nagyon ott van!!!!:))))))))
Sírós: A történet nem, de felfgoni a tényt, hogy vége az nagyon is! Én a tengerparton kezdtem el sírni, bár ez nem mérvadó, mert én mindenen tudok:'))))))
A másik dolog ami sírógörcsöt kaptam az az volt, hogy Clare trilógiának szánta. Emiatt egy hétig teljesen a padlón voltam, amikor is felmerészkedtem a honlapjára, és megláttam, hogy a City of Fallen Angels ki lesz adva következő évben!!!!:)))) Akkor nagyon megkönnyebbültem!!!:)))

Cassandra Clare - Hamuváros

Honnan hallottam róla?
Elolvastam a Csontváros, és annyira fanatikus lettem, hogy azonnal meg kellett vennem:))))
5/5
Miért?
Ez olyasféle depressziós második rész akar lenni, és ez nagyon is sikerül neki, de valahogy mégsem. Tudom, hogy ennek a mondatnak semmi értelme nincsen, de nem tudom máshogy megfogalmazni:)
Szóval amit mondok, annak az a lényege, hogy egy részről depressziós második rész, Clary és Jace nem lehetnek együtt, mert testvérek, de szeretik egymást, és arra vágynak legjobban, hogy megcsókolhassák egymást. ( Tündérudvar vagy milyen jelenet:$ ) Ez az érzelmeik leírásából, és a párbeszédeikből nagyon jól kijön, de a cselekedeteikből nem. Legalábbis Claryéből semmiképpen. Biztos nagyon depressziós amiatt, hogy beleszeretett egy fiúba, akiről kiderült, hogy az édes testvére, na de álljon meg a fáklyás menet! Akkor miért is áll le Simonnal??? Van az a rész, amikor Simonnal smárolnak az ágyon, utána kimegy a mosdóba, és látja, hogy ragyog az arca, és ezt annak tulajdonítja, hogy biztosan szerelmes meg boldog. Simonba! WTF???:OOOOO Itt valami nagyon nem stimmelt nekem, és nagyon örültem, amikor ennek nagyon gyorsan vége lett.
Ami viszont nagyon tetszett, az az volt, hogy Jace hozta a ”teszek mindenre” viselkedését, ahogy vártuk is tőle. Őt nagyon jó ábrázolja Clare, és az én okokat és második jelentéseket kereső agyam az ő viselkedése mögött nagyon jól meg is találta a szenvedést, amit Clare nagyon néha, nagyon rövid időre a felszínre is hozott, így nem éreztem azt, hogy csak belemagyarázom a könyvbe, hogy szenved és igazából tényleg leszarja.
A könyv elején megjelenik a Lightwood gyerekek anyja, aki nekem nagyon nem szimpatikus. Teljesen az egyik biosztanárra emlékeztet az iskolából, akit még életemben nem láttam mosolyogni. Szóval mivel Jace nem mond el senkinek semmit arról, hogy mi is történt igazából Valentinenal, Lightwood-mami kedvesen kiteszi a szűrét, ami Jacet csak még jobban elvégja a külvilágtól, és még jobban tesz mindenre, és az első útja egy bárba vezet, ahog jól össze is verekszik egy csomó vérfarkassal. Ekozben történik az a gyászos jelenet amelyiknél a gyomrom forgott: Clary és Simon csókolóznak:SSSSS
Aztán Jacet még egy inkvizítor csoda vezér dolog is bezárja a némavárosban börtönbe, ahonnan Clary, Isabelle és Alec mentik meg miután Valentine lemészárolta a néma testvéreket:)))
A legjobb része a könyvnek a Jace  Clary kapcsolat leírása. És a látogatás a tündérkirálynőhöz:))))) a leges legjobb rész!!!! Meg utána, amikor Jace szobájában vannak, és Jace megnyílik egy pillanatra Clarynek, aki visszautasítja, mondván, hogy inkább lenne a testvére, mint, hogy ne legyen vele, és akkor Jace megint bezárul. Ezt nagyon szépen írja le Clare.
Az egyetlen dolog amit utáltam az, hogy nem jelent még meg a harmadik része Magyarországon amikror olvastam,  és meg kellett rendelnem Angliából, és várni több, mint egy hetet az folytatásra!!! Ha már akkora kényelem van, hogy már ki is adták, akkor tessék elmenni, megvenni és elolvasni, MERT KIHAGYHATATLAN!!!!!:))))))))))))))))))))

Cassandra Clare - Csontváros

Honnan hallottam róla?
Az egyik barátom folyamatosan azt hajtogatta, hogy ez a könyv kihagyhatatlan, és, hogy el kell olvasnom, úgyhogy végül elmentem, és megvettem, bár be kell vallanom töredelmesen, hogy amikor elolvastam a fülszöveget kissé megijedtem, de aztán kiderült, hogy alaptalan volt:))))
6/5
Miért?
A jó multkorában megkérdeztek, hogy miért szeretem ezt a könyvet, és én néztem egyet, aztán elkezdett belőlem dölni a szó, és nem bírtam abbahagyni, mert amikor befelyeztem az egyik okot, mindig eszembe jutott egy másik is, a hallgatóságom szerencsétlenségére. Nos hát az első és legfontosabb, az az, hogy Clare olyan jól dolgozza ki a karaktereket, hogy nem viccelek, kb beleszerettem Jacebe:D  és mindenki annyira hatásos, senki sem olyan, hogy na akkor ő most azért van beleírva a könyvbe, hogy ezt meg ezt meg lehessen valósítani. Nem! Clarenél a gonoszoknak is megvan a maguk motivációja, és nem csak azért vannak, hogy lehessen mit ecsetelni 500 oldalon át, és, hogy a jóknak legyen egy ellensége.
A másik fontos dolog, a csavarok. Hogy sosem tudod, hogy most mi fog következni, nem érzed úgy, hogy na akkor most ez meg ez meghal és akkor végre lemehetek kajálni, mert vége van a fejezetnek. A könyv végén, amikor kiderült, hogy Clary meg Jace tesók, én lehidaltam a meglepetéstől, és a szerelmi száluk, vagy hogyan mondjam:D annyira jól ki volt dolgozva, hogy azt mondtam, hogy engem nem érdekel, hogy testvérek, jöjjenek össze és kész! vérfertőzés forever!:D És amúgy először azt hittem, hogy csak én vagyok valami beteg gondolkodású idióta vagy nem tudom, de utána olvastam fan ficeket és azok között is volt egy csomó olyan, amiben az volt, hogy megmondják, hogy nem érdekli őket, hogy testvérek, és összejönnek. Lám lám Clare még ezt is el tudja érni!:D:D:D
Harmadik legfontosabb dolog a katarziss!!! Nekem ez nagyon fontos, de komolyan. Ha nem tudok azonosulni egy főhőssel, mert nem értem a motivációját, vagy csak szimplán nem értek egyet azzal amit csinál, akkor nálam egy könyv már nagyon sokat veszít a varázsából. Legjobban azt utálom, amikor egy főhős lemond mindenről, mert hogy ő nem jó semmire mert ügyetlen meg minden és, hogy a fiú akit szeret annyival jobb nála. Ez az amitől a falra tudok mászni. Clary legalább küzdd, és nem is ügyetlen, sőt a végén kiderül, hogy még különleges képessége is van.:)
Najó végül a legfontosabb dolog szerintem az, hogy a dolgoknak van mondanivalója. A nagymamám irodalomtanár és belém is örökítette azt a bizonyos látásmódot, hogy mindennek keresem az átvitt értelmét, az okot, hogy az miért van ott, ami más, mint, hogy csak ezek a szavak jutottak eszébe az írónak, amelyek ezt a mondatot formálják, amelyekből végül lesz a könyv. hú de fennkölt lett. Na mind egy :D Amit mondani próbálok, az az, hogy Clarenél még sosem éreztem az ok hiányát. Sosem éreztem azt, hogy na akkor ez a rész teljesen kihagyható lett volna, mert persze mindig vanak ilyen momentumok minden könyvben, de sajnos nagyon sok olyan könyv van aminek a nagy részét nem tudom hova tenni, mert nem jelent semmit. Nem azt mondom, hogy a Csontváros megváltoztatja az emberek életét, csak azt, hogy valami olyat ad a kezükbe, amit tovább lehet gondolni. Mondjuk én csak magamból indulok ki. Nekem mindig tele a fejem mindenfélével, nem bírok ki egy pillanatot anélkül, hogy gondolkodnék, és nagyon gyakran ilyeneken agyalok, hogy akkor ez meg ez hogyan folytatódhat, meg, hogy egyes mozzaatai a cselektméynnek hogy tűnhetnek fel az én életemben:)) na és ezt Clare regényeivel nagyon jól meg lehet tenni:)))
Általában az egészről:
El kell olvasni!!!! Komolyan mondom!!! Nagyon jó, nagyon érdekes, és nagyon jó alapanyag a gondolkodásnak!!!!:D:D:D:D

Kate Morton: Felszáll a köd - The house at Riverton

Honnan hallottam róla?
A barátaim mind arról beszéltek, hogy meg akarják venni ezt a könyvet, mert állítólag nagyon jó, én meg megtaláltam, és megvettem. Aztán el is felejtettem egy pár hónapra annyi kötelezőm volt, de amikor megint a kezembe vettem nem bírtam letenni többet!:)))
6/5
Miért?
Szögezzük le az elején, hogy ez a könyv zseniális. Ennél jobbat még nem olvastam. Most meg fog botránkozni egy pár ember, de azt kell, hogy mondjam, hogy simán veri a Twilightot, és a Végzet ereklyéit is. Bár szép a borítója, de leginkább olyan, mintha valami elátkozott emberről szólna, aki valami kisértetkastélyban flangál fel alá. Nekem legalábbis ez volt az első benyomásom róla, ezért is nem siettem anniyra, hogy elolvassam. De EZT A KÖNYVET EL KELL ismétlem EL KELL OLVASNI!!!!!!!!!!!!!

Najó a story:
Két szálon fut. az egyik egy 98 éves nő visszaemlékezése 1999-ből, aki bűnösnek érzi magát valamiért, amiről fogalmunk sincsen, hogy micsoda. Amikor elkezdődik a könyv, annyit tudunk, hogy 1924. nyarán Robbie Hunter, egy költő öngyilkos lett a Rivertoni udvarház parkjában, egy bál alatt, és az egyetlen még életben lévő szemtanúja az esetnek Grace Bradley volt, aki a 98 éves nő. Egy ideig csak arról ír, hogy Grace mit érez, és, hogy milyen volt az élete, aztán jön egy fiatal rendező, aki filmre akarja venni Robbie öngyilkosságának történetét. És Grace azonnal rájön, hogy Ursula ( a rendező ) is csak annyit tud, mint mindenki más rajta kívül, ezért eldönt, hogy magnóra mondja a történetet, és elküldi az unokájának, aki magát okolja a felesége haláláért, ezért össze-vissza utazik a világban, és Grace nem tudja, hogy hol van.
Amikor elkezdi mesélni a történetet, hirtelen visszamegyünk 1914-'15 körülre, és megismerjük a Rivertoni udvarházat. Így, ahogy én mesélem talán unalmasnak hangzik, mert én nem vagyok olyan tehetséges, mint Morton. De úgy csodálatos. Jajj még most is libabőrös leszek tőle.:))))))) najó szóval az a lényeg, hogy Grace 14 éves és akkor kerül Rivertonba szolgálónak. a Rivertoni család magas nemesi ranggal rendelkezik, sok emberből áll akik közül talán négy olyan van, vagy öt akiket érdemes megemlíteni. az első Mr. Frederick, későbbi Lord Ashbury. A második Mrs. Penelope Hartford, aki Mr. Frederick felesége, és az ő három gyerekük, David, Hannah és Emmeline. Penelope belehalt Emmeline születésébe, Mr. Frederick pedig, 1900-1901 körül beleszeretett egy szolgálóba, aki történetesen Grace anyja volt, így szép lassan elkezdjük sejteni, hogy talán Mr. Frederick lehet Grace apja, ami be is igazolódik. Aztán David, Hannah és Emmeline. Nagyon jó testvérek, ennek leginkább a történet végén van jelentősége, de ne szaladjunk annyira előre. Amikor Grace elkezdi mesélni a Rivertonban történteket, David 16, Hannah 14 és Emmeline 10 éves és folyamatosan a Játékot játszák, amelyet ők találtak ki és szigorú szabályai vannak, a legfontosabb az, hogy csak hárman játszhatják. Ezért is olyan mérgesek Davidre, amikor hazahozza Robbie Huntert a következő évben télen, és így nem tudnak játszani. Karácsony után Robbie és David bevonulnak katonának, ugyanis folyik az első világháború. Ebben a háborúban a család nagy része, köztük David is meghal. Na itt kaptam az első sírógörcsöt. Olyan szépen leírja, hogy Hannah mennyire szerette a bátyját, és ez mennyire fájt neki. A legmeghatóbb rész talán az volt, amikor Hannah elmegy és elássa a Játékot, de egy kis könyvet, ( ezekből áll a Játék ) David kedvencét kiveszi a dobozból és bezárja a medálljába.
A háborúban annyian meghalnak a családból, hogy Mr. Frederick örökli a Rivertoni udvarházat, de mivel neki meghalt az egyetlen fia, és nem házasodott újra, Hannah-t kell minél hamarabb férjhez adni. És itt jön a képbe Teddy Luxton. Amerikai bankárok a szüleivel, akik a háború után gazdagodtak meg, és vettek maguknak nemesi címeket Angliában. Szóval Teddy és Hannah összeházaasodnak, és Londonba költöznek, Hannah viszont, hogy ne legyen teljesen egyedül és valakit magával vigyen, komornának magához veszi Gracet. Időközben meghal Lord Ashbury, Emmelinenek Hannah lesz a gyámaja így hozzájuk költözik és elkezd teljesen lezülleni.
És végre valahára színre lép Robbie Hunter. Először azzal az indokkal jön, hogy visszaadja Hannahnak a könyvet a Játékból amit Davidnek adott kabalaként, amikor ment a háborúba, aztán egyre gyakrabban járkál Hannah-hoz, folyton beszélgetnek, és egymásba szeretnek. Végül ezt Teddy is észreveszi, ezért kitiltja Robbiet a házból, aki ezért elkezd udvarolni Emmelinenek, hogy míg Emmeline készülődik találkozhasson Hannahval. Végül nem bírják tovább, és Hannah elkezd Robbiehoz járkálni. Ezt is annyira szépen leírja... Jajj!!!! Végül Teddy nővére rájön, hogy Hannahnak viszonya van, és megfenyegeti, hogyha nem hagyják abba, akkor megöleti Robbiet. Kedves nem? Szóval véget vetnek neki, és innentől jön a teljes depresszió! Innentől kezdve az utolsó felyezetig végig sírtam. Teddy és Hannah visszaköltözik Rivertonba, és ugye a könyv elején bevág egy újságcikket, hogy Robbie öngyilkos lett. Ezt itt csak megemlíti, és azonnal leírja, hogy mi történt utána Hannah-val. Hogy Robbie meghalt, és, hogy aztán Hannah terhes lett ( Robbie gyerekével ) és végül az orvosok azt mondták, hogy a szülésbe halt bele, de ( ezt is gyönyörűen írja le ) Grace szerint már hónapok óta halott volt és csak a teste élt. Időközben Emmeline is meghal egy autóbalesetben. Ez így egy 100-150 oldalon keresztül volt leírva, de anniyra meghatóan, hogy végig bőgtem rajta. aztán az utolsó 30 oldalon jövünk rá mindenre, hogy hogy volt az az éjszaka, amikor Robbie meghalt, hogy hogy halt meg és ilyenek. Az a felyezet nem megható inkább iszonyatosan érdekes, az utolsó előtti oldala pedig megdöbbentő. Amikor elolvastam úgy éreztem, hogy WTF??? Ezt én nem értem aztán megláttam, hogy még van egy oldal, ami egy levél Hannahtól Gracenek és abból derül ki minden. Na és akkor jön az igazi sírás!!!
Általában az egészről:
Nem írom le, hogy mi történt az utolsó fejezetben, mert az elvenné a könyv varázsát, ha így nevezik. Annyi legyen elég, hogy a leggyönyörűbb, legmeghatóbb és a legérdekesebb könyv amit valaha olvastam.:')))))
MINDENKINEK AJÁNLOM!!!!!!!!!!

Lauren Kate: Torment

Honnan hallottam róla?
Elolvastam a Fallent, ( találhatsz róla bejegyzést )  aztán elutaztam egy olyan kisvárosba, ahol még mozi sincsen. Hát nem volt mit tenni, elővettem a Fallen második részét, amit valami isteni sugallat hatására tehettem el, mert későbbre terveztem az elolvasását.
5/5pont
Miért?
Újból csalódnom kellett Kateben, de ezúttal kellemesen:). Lehet, hogy csak a lehetőségek hiánya tette, de ezt a könyvet sokkal érdekesebbnek, és sokkal könnyebben olvashatónak találtam. Bár ez is meglehetősen kiszámítható volt, és tele volt bakikkal, amelyek nagy része onnan származott, hogy Kate kissé elfelejtkezett arról, hogy mit is írt a sorozat első kötetébe. A cselektménnyel kapcsolatban csak annyit, hogy hála a jó Istennek, nem tudjuk meg az epilógusból az egészet, csak egy szerves részét, de hát ahhoz már igazán hozzászokhattunk, viszont ez sincsen úgy kidolgozva, mint mondjuk Cassandra Clare cselektményei, vagy, hogy ne csak mindig őt hozzam fel, mondhatjuk Kate Mortonéit is. A történettel nem volt semmi bajom az ég világon, szórakoztatónak találtam, nem volt vontatott, az első résszel ellentétben, és voltak dolgok amik nem voltak egyértelműek az első oldaltól kezdve, és a könyv nem azt mesélte el, hogy szeretett főhősünk Luce, miként jön rá egy titokra, amelybe Kate minket beavatott a prológusban. Az egyetlen nagy hibája az volt, hogy a dolgok periódikusan ismétlődtek. Nem viccelek! Először Luce szenved, hogy nincs ott Daniel, aztán megérkezik Daniel, smárolnak egy sort, végül pedig belekavarodnak egy nagy veszekedésbe, általában arról, hogy Daniel miért nem mond el Lucenak dolgokat. Végül valamelyikük megsértődik, és elmegy. nagyon classy-ass!:D
Amit utáltam:
A Miles-dolog!!! Ez már megint mi??????? olyan volt, mintha Kate megalkotta volna Cam szöges ellentétét, és most azt szeretette volna bele Luceba, egy pár óra alatt. Miles karakterével különben nem volt semmi gondom. Ő is sablonos volt, mint az összes többi a sorozatban, de legalább már motivációkat adott egy párnak Kate. A Luce-Miles barátsággal az az egyetlen bajom volt, hogy abban a pillanatban, amikor Miles megszólalt tudtam, hogy na akkor itt el fog csattanni egy csók amit Daniel látni fog és menni fog a dráma. Ehhez a storyhoz nekem eszembe nem jutna hozzádobni ( mert azt csinálta! kb átváltoztatta a jellemzést és bemásolta Cam nyomulását ) egy harmadik embert! Ráadásul mégegyet!!! Komolyan mondom tetszett a könyv, de félek elolvasni a következő rész, mert szinte biztos vagyok benne, hogy ott is lesz valaki, aki belészeret Luceba az első pillantásra, és kész a dráma!
Ami jó volt:
Tetszett az egész kitaszítottak ( angolban outcasts:///// ) dolog, főleg amikor Cam megölt egyet Noyo-pointban, és a csata a végén. Bejött ez a dolog, hogy üres a szemük, de érzik Luce lelkének a lángolását.
A másik dolog ami nagyon jól volt megírva, az a Cam titok vagy nem tudom, hogy mondjam. A prológusban Daniellel megölnek egy embert valamiért, és Daniel mondja Camnek, hogy tisztában van vele, hogy miért kell neki Luce, de soha nem fogja megkapni. Ez volt az a momentum amikor azt gondoltam, hogy na akkor ez lesz a titok, amit majd Luce fog próbálni kitalálni, aztán amikor nem mondták ki, sem az epilógusban, sem az első 100 oldalon nagyon megnyugodtam!!!:))))
Várom a folytatást?
Igen!!!:) Bár az újabb szerelmi háromszögtől kicsit félek, de ezen kívül nagyon várom, ugyanis a múltban fog játszódni, ha minden igaz. Ha nem nagyon csalódott leszek, ugyanis nagyon nagyon nagyon szeretem a történelmi regényeket!!!!!!!:))))) Na szóval a végső csata végén, a kitaszítottak magukkal akarják vinni Lucet, mert, hogy ő a kulcsuk a Mennybe jutáshoz, mert ő az ár. ( You are our entrance to Heaven! You are the price ) nem tudom, hogy ez erre akart-e vonatkozni, mert ugye Luce vezetékneve a Price. De nagyon reméllem, hogy Kate ki akar, és ki is fog ebből hozni egy olyan relytélyt, amit sejtek, hogy mögötte van. Na szóval kényszeríteni akarják a mi Luceunkat, hogy velük menjen, és végül ezt Miles oldja meg aki kivetíti Luce tükörképét, és az elmegy velük. De Lucet megérintik a kitaszított szavai, hogy hagyjon itt mindent, mert itt túl sok a hazugság, meg ilyenek, ezért megidáz egy hírmondót, ( announcer:///// ) és azon keresztül elutazik a múltba. Történetünk, pedig ott ér véget, hogy Daniel utána megy.:)))) Szóval nagyon várom, hogy Kate ebből mit fog kihozni, és nagyon remélem, hogy nem csinál egy újabb szerelmi háromszöget, mert az már nagyon gáz lenne.
Általában az egészről:
Zárásképpen azt mondanám, hogy Kate kitett magáért. a Fallen után egy hasonlóan vontatott, izgalom-mentes regényre számítottam, ami esős időben, egy olyan kisvárosban, ahhol még mozi sincsen jó ha kéznél van, de amúgy ha süt a nap, nem szabad bentmaradni miatta. Ehelyett kaptam egy érdekes, kicsit izgalmasabb, és néhány helyen vicces regényt. Szerintem érdemes elolvasni. Főleg a Fallen után nagy felüdülés:D

Lauren Kate: Fallen

Honnan hallottam róla?:
Olvastam egy Blogot, ahol a frissen olvasott könyvek között volt, és annyira megtetszett a borítója, hogy azonnal megrendeltem az interneten. Később kiderült, hogy már magyarul is megjelent, de nem baj! Ilyen az én szerencsém:/:D
3/5 pont
Miért?:
Amikor a kezembe került a könyv, akaratlanul is sokat vártam tőle, a barítója miatt. Aztán csalódnom kellett. Na persze nem pont az elején... Az eleje olyannak indult amilyenre számítottam. Fantasztikus prológus, aztán pedig kb 100-150 oldal amik olvastatták magukat. Észre sem vettem és már a 152. oldalon tartottam, és még semmi sem történt, csak megismertük a főhősünket, Lucet, aki állítólag felgyújtotta a barátját, vagyis mindenki így gondolta, ő viszont nem tudta hova tenni a történteket, mert nem emlékezett semmire, és ezért most javítósuliba küldték. Azt is megtudjuk, hogy az egész életében árnyakat ( angolban Shadows, szóval gondolom valahogy így fordíthatták ) látott, amelyeket senki más nem látott rajta kívül, tehát elgondolkodunk rajta, hogy egyáltalán normális-e. A cselektményben annyi történik, hogy Luca AZONNAL talál barátokat ( milyen életszerű... nem tudom, hogy Kate mikor járt iskolába, de nem ma lehetett, ha ennyire egyszerűnek írja le. ) , egy idegesítő szlengeket használó, nyilvánvalóan nem normális lányt Arrianet, akin még nyomkövető is van, és Penn-t is akinek bár már a második kötetet olvastam el, de még mindig nem sikerült megjegyeznem a nevét. Luce véletlenül fellök egy lányt Mollyt a menzán aki ezen anniyra felháborodik, hogy beleönt egy tál kaját csak úgy bosszúból Luce nyakába, és hát ott van Cam...:D a csávó, aki lélegzetelállítóan jóképű, és az első pillantástól teljesen odavan Luce-ért, aki szintén vonzódik hozzá, de sajnos nem eléggé, mert ott van Daniel is, akiért Luce oda meg vissza van attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta, annak a ténynek az ellenére, hogy Daniel ebben az ominózus pillanatban kifejezte nemtetszését egy igen nemes gesztussal, ami nem volt más mint a középső ujjának felmutatása, mikor meglátta Lucet, akit még be sem mutattak neki. De mindennek ellenére Luce valamilyen furcsa vonzást érez Daniel irányában, mintha nem a javítóintézetben találkoztak volna először, hanem már hamarabb is, és elkezd nyomozni utána, és nem száll le róla. DE amint Cam megjelenik Luce elfelejti Danielt.
Na hát nekem ez volt a legfurcsább. Ezt a szerelmi háromszöget egyszerűen nem dolgozta ki eléggé Kate. A prológusból megtudjuk, hogy Daniel és Luce egymásnak lett szánva, de sajnos egy átok ül rajtuk, ami abban teljesedik ki, hogy mindig egymásra találnak, szerelmesek lesznek, aztán amikor ezt kimondják, vagy amikor az első csók elcsattan Luce felgyullad. Szerintem ez egy nagyszerű ötlet, bár amennyire én látom ez a be nem teljesedhető szerelem sokkal jobban illett volna mondjuk egy 19. századi Angliához, mint egy 21. századi javítóintézethez Georgában. ez máris elvesz a történet szépségéből. A másik dolog az, hogy ha két ember egymásnak lett teremtve, akkor a jó ég szerelmére ne legyen már egy harmadik! ha az a sorsuk, hogy együtt legyenek, és Luce évezredekig mindig meghalt a szerelemért, akkor hogy a jó büdös fityfirittybe vonzódhat Camhez??? Mármint nagyon jó, meg minden, meg Cam karaktere azon felül, hogy szerintem iszonyatosan felszínes, mondjuk ugyanúgy mint a többi, elég vonzó, de hát attól még... a prológus után én teljesen arra számítottam, hogy Luce megtéveszthetetlen lesz, és, hogy csak és kizárólag Danielt fogja szeretni, erre hát nagyon nem ezt kaptam. A harmadik dolog, amit nem tudtam hova tenni, az Daniel viselkedése volt. Az elején bemutat Lucenak, aztán kedvesen odamegy hozzá a temetőben meg minden. Bár ismertük a motivációját, de hát Istenem! Luce helyében én már rég megmondtam volna neki, hogy döntse el, hogy mit akar. Itt el lehetne sütni azt, hogy azért nem mond neki semmit, mert, hogy annyira odavan érte, de akkor megint jön a Cam kérdés. Szóval nem tudom. Ezek voltak azok a dolgok amik nekem nagyon nem stimmeltek.
Miután elolvastam jöttem csak rá, hogy mi is a legnagyobb problémája a könyvnek, hogy miért olyan, hogy nagyon nehéz rávenni magamat, hogy leüljek és elkezdjem olvasni. Leginkább, ez az izgalom hiánya. A prológusból megtudunk mindent ami fontos a regény folyamán és az egész történet azt írja le, amint Luce próbálja kitalálni, amit mi az első oldaltól fogva tudunk. Vannak benne részek, amik ezt az izgalom-hiányt vagy mit próbálják oldani, mint pl. amikor Luce elmegy, hogy találkozzon Cammel, de az sem volt igazán izgalmas ugyanis annál a mondatnál, amikor beszállt a kocsiba tudtam, hogy na Daniel fogja megmenteni.
A végén a csata... hát furcsa volt. Ez volt az a rész, ahol végre meglepődtem valamin. Hangsúlyozom nem az volt, hogy Ms. Sophia gonosz. Valami nagyon nem stimmelt nekem vele az egész könyv folyamán. Az volt, hogy Arianne angyal. na ez volt az amire legkevésbé számítottam. Az idegesítő kiscsaj, a szlengjeivel ó, meg a nyomkövetőjével... hát a legkevésbé angyali karakter akiről valaha olvastam. Na aztán meg Penn halála, az egy olyan dolog volt, ami szerintem teljességgel fölöleges volt. Na nem mintha anniyra kedveltem volna Pennt, de nem is utáltam. Egyszerűen csak annyira végletes volt, a legvégletesebb karakter az egész könyvben, hogy nem tudtam rosszul érezni magam miatta. Aztán amikor Ms. Sophia megpróbálta lemészárolni Lucet... Anniyra tudtam, hogy Daniel majd megmenti! Mert ő egy angyal! blah blah blah!!!
Úgy általában az egészről:
Nem rossz könyv!!! Ezt hangsúlyozom. Ha esik az eső és nem tudsz sehova menni, tök jó. Leülsz és olvasod, és el is felejted, amint lesz valami jobb dolgod. Az alapötletet nem lehet elfelejteni, és az egész könyv arra épül, hogy Luce hogy jön rá, kis kiegészítésekkel, úgyhogy ha a 300. oldalról kezded is, max a nevek leszenek azok amiket összekeverhetsz.  Nem volt vele nagy gondom meg ilyenek, egyszerűen csak kiszámítható, nem izgalmas, és nagyon sablonosak a karakterek. De egyszer elolvasni jó.

Kezdés:)

Hát igen... a kezdés sosem könnyű. Leginkább csak arra bírok gondolni, hogy leírom, hogy miért is kedztem a blogot és, hogy mit fogok írni.
Szóval hát a történet ott kezdődik, hogy elolvastam a Twilightot. Szerintem a legtöbb embernek az én korosztályomban ez a könyv jelentette az olvasás elkezdését és az igazi inspirációt. Velem sem történt másképp. Azonnal beleszerettem a vámpír fiú és a normális lány történetébe, és függővé váltam. Egy újabb lépcsőt jelentett az, amikor  twilighton kívül elkezdtem olvasni más könyveket, ugyanis új szenvedélyem első évében csak azt olvastam ( csak az első részt 43-szor ). Aztán jött Cassandra Clare Végzet ereklyéi sorozata. Cassie Jacéért otthagytam Edward Cullent:$ Egy egész nyáron keresztül olvastam újra meg újra az első három kötetet, és midenkivel megpróbáltam elolvastatni magam körül, több-kevesebb sikerrel. Amikor kiderült, hogy a következő részt csak a következő év áprilisában fogják kiadni először teljes letargiába sülyedtem, aztán elmentem a Libribe és bevásároltam magamnak egy jó nagy adagot a könyvmolyképző vöröspöttyök köteteiből, leginkább azt remélve, hogy találok valami nagyon jó könyvet amit hasonlóan sokszor elolvashatok. Nem találtam olyat, ami annyira tetszett volna, mint a Végzet ereklyéi, de rengeteg könyvet elolvastam és rájöttem, hogy én nagyon szeretek olvasni. A blog ötlete onnan jött, hogy senki körülöttem nem olvas olyan könyveket, mint én és ezért senkivel nem tudok róluk igazán beszélgetni, ezért most itt vagyok és elkezdtem ide írni!:)
Remélem hasznosnak fogjátok találni, és tetszeni fog!
XOXO
H.