Lauren Kate: Fallen

Honnan hallottam róla?:
Olvastam egy Blogot, ahol a frissen olvasott könyvek között volt, és annyira megtetszett a borítója, hogy azonnal megrendeltem az interneten. Később kiderült, hogy már magyarul is megjelent, de nem baj! Ilyen az én szerencsém:/:D
3/5 pont
Miért?:
Amikor a kezembe került a könyv, akaratlanul is sokat vártam tőle, a barítója miatt. Aztán csalódnom kellett. Na persze nem pont az elején... Az eleje olyannak indult amilyenre számítottam. Fantasztikus prológus, aztán pedig kb 100-150 oldal amik olvastatták magukat. Észre sem vettem és már a 152. oldalon tartottam, és még semmi sem történt, csak megismertük a főhősünket, Lucet, aki állítólag felgyújtotta a barátját, vagyis mindenki így gondolta, ő viszont nem tudta hova tenni a történteket, mert nem emlékezett semmire, és ezért most javítósuliba küldték. Azt is megtudjuk, hogy az egész életében árnyakat ( angolban Shadows, szóval gondolom valahogy így fordíthatták ) látott, amelyeket senki más nem látott rajta kívül, tehát elgondolkodunk rajta, hogy egyáltalán normális-e. A cselektményben annyi történik, hogy Luca AZONNAL talál barátokat ( milyen életszerű... nem tudom, hogy Kate mikor járt iskolába, de nem ma lehetett, ha ennyire egyszerűnek írja le. ) , egy idegesítő szlengeket használó, nyilvánvalóan nem normális lányt Arrianet, akin még nyomkövető is van, és Penn-t is akinek bár már a második kötetet olvastam el, de még mindig nem sikerült megjegyeznem a nevét. Luce véletlenül fellök egy lányt Mollyt a menzán aki ezen anniyra felháborodik, hogy beleönt egy tál kaját csak úgy bosszúból Luce nyakába, és hát ott van Cam...:D a csávó, aki lélegzetelállítóan jóképű, és az első pillantástól teljesen odavan Luce-ért, aki szintén vonzódik hozzá, de sajnos nem eléggé, mert ott van Daniel is, akiért Luce oda meg vissza van attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta, annak a ténynek az ellenére, hogy Daniel ebben az ominózus pillanatban kifejezte nemtetszését egy igen nemes gesztussal, ami nem volt más mint a középső ujjának felmutatása, mikor meglátta Lucet, akit még be sem mutattak neki. De mindennek ellenére Luce valamilyen furcsa vonzást érez Daniel irányában, mintha nem a javítóintézetben találkoztak volna először, hanem már hamarabb is, és elkezd nyomozni utána, és nem száll le róla. DE amint Cam megjelenik Luce elfelejti Danielt.
Na hát nekem ez volt a legfurcsább. Ezt a szerelmi háromszöget egyszerűen nem dolgozta ki eléggé Kate. A prológusból megtudjuk, hogy Daniel és Luce egymásnak lett szánva, de sajnos egy átok ül rajtuk, ami abban teljesedik ki, hogy mindig egymásra találnak, szerelmesek lesznek, aztán amikor ezt kimondják, vagy amikor az első csók elcsattan Luce felgyullad. Szerintem ez egy nagyszerű ötlet, bár amennyire én látom ez a be nem teljesedhető szerelem sokkal jobban illett volna mondjuk egy 19. századi Angliához, mint egy 21. századi javítóintézethez Georgában. ez máris elvesz a történet szépségéből. A másik dolog az, hogy ha két ember egymásnak lett teremtve, akkor a jó ég szerelmére ne legyen már egy harmadik! ha az a sorsuk, hogy együtt legyenek, és Luce évezredekig mindig meghalt a szerelemért, akkor hogy a jó büdös fityfirittybe vonzódhat Camhez??? Mármint nagyon jó, meg minden, meg Cam karaktere azon felül, hogy szerintem iszonyatosan felszínes, mondjuk ugyanúgy mint a többi, elég vonzó, de hát attól még... a prológus után én teljesen arra számítottam, hogy Luce megtéveszthetetlen lesz, és, hogy csak és kizárólag Danielt fogja szeretni, erre hát nagyon nem ezt kaptam. A harmadik dolog, amit nem tudtam hova tenni, az Daniel viselkedése volt. Az elején bemutat Lucenak, aztán kedvesen odamegy hozzá a temetőben meg minden. Bár ismertük a motivációját, de hát Istenem! Luce helyében én már rég megmondtam volna neki, hogy döntse el, hogy mit akar. Itt el lehetne sütni azt, hogy azért nem mond neki semmit, mert, hogy annyira odavan érte, de akkor megint jön a Cam kérdés. Szóval nem tudom. Ezek voltak azok a dolgok amik nekem nagyon nem stimmeltek.
Miután elolvastam jöttem csak rá, hogy mi is a legnagyobb problémája a könyvnek, hogy miért olyan, hogy nagyon nehéz rávenni magamat, hogy leüljek és elkezdjem olvasni. Leginkább, ez az izgalom hiánya. A prológusból megtudunk mindent ami fontos a regény folyamán és az egész történet azt írja le, amint Luce próbálja kitalálni, amit mi az első oldaltól fogva tudunk. Vannak benne részek, amik ezt az izgalom-hiányt vagy mit próbálják oldani, mint pl. amikor Luce elmegy, hogy találkozzon Cammel, de az sem volt igazán izgalmas ugyanis annál a mondatnál, amikor beszállt a kocsiba tudtam, hogy na Daniel fogja megmenteni.
A végén a csata... hát furcsa volt. Ez volt az a rész, ahol végre meglepődtem valamin. Hangsúlyozom nem az volt, hogy Ms. Sophia gonosz. Valami nagyon nem stimmelt nekem vele az egész könyv folyamán. Az volt, hogy Arianne angyal. na ez volt az amire legkevésbé számítottam. Az idegesítő kiscsaj, a szlengjeivel ó, meg a nyomkövetőjével... hát a legkevésbé angyali karakter akiről valaha olvastam. Na aztán meg Penn halála, az egy olyan dolog volt, ami szerintem teljességgel fölöleges volt. Na nem mintha anniyra kedveltem volna Pennt, de nem is utáltam. Egyszerűen csak annyira végletes volt, a legvégletesebb karakter az egész könyvben, hogy nem tudtam rosszul érezni magam miatta. Aztán amikor Ms. Sophia megpróbálta lemészárolni Lucet... Anniyra tudtam, hogy Daniel majd megmenti! Mert ő egy angyal! blah blah blah!!!
Úgy általában az egészről:
Nem rossz könyv!!! Ezt hangsúlyozom. Ha esik az eső és nem tudsz sehova menni, tök jó. Leülsz és olvasod, és el is felejted, amint lesz valami jobb dolgod. Az alapötletet nem lehet elfelejteni, és az egész könyv arra épül, hogy Luce hogy jön rá, kis kiegészítésekkel, úgyhogy ha a 300. oldalról kezded is, max a nevek leszenek azok amiket összekeverhetsz.  Nem volt vele nagy gondom meg ilyenek, egyszerűen csak kiszámítható, nem izgalmas, és nagyon sablonosak a karakterek. De egyszer elolvasni jó.